In memoriam Bak Zoltán
Szomorú halálesetről adunk hírt. Bak Zoltán gitárművész 2012. március 12-én súlyos betegségben elhunyt. Zoltán a győri bencés gimnáziumban 1981-ben érettségizett Lambert atya osztályában. Barátja és osztálytársa az alábbi nekrológban emlékezik meg róla.
Bak Zoltán gitárművész halálára
Meghalt a barátom. Csak most, a végén nem akart halni, korábban mindig. Imádta az életet, de utálta ezt a világot. Önző embernek gondolták sokan, pedig csak őszinte volt. Soha nem vágott jó pofát olyasmihez, amit a pokolba kívánt. Ki nem állhatta a semmiről se szóló embereket, a középszerűséget, a primitívséget, az együgyűséget, a kapzsiságot. És a tehetségtelenséget sem viselte, ezért néha kegyetlennek is látszott.
A diplomatikusságot hazugságnak vélte, kerek-perec emberként is rendkívül érzékeny volt. Magát nem mű vésznek, hanem igazi vésznek tartotta, amely saját maga ellen irányult.
Utolsó hónapjait kivéve egész életében a halálra készült. Tizennyolc évesek voltunk, amikor a szőgyei temetőbe kirándultunk s megmutatta, hol akar majd nyugodni. A lelkemre kötötte, megígértette velem, hogy úgy legyen. Akkor viccesnek tűnt, vitatkoztunk, melyikünk megy előbb majd, nevettünk is rajta, hogy életünk elején mindent a halából kiindulva akarunk megérteni. A szubjektív és objektív reflexió különbségében tudtuk csak meghatározni saját létünk értelmét, így és ezért váltunk akkor egzisztencialistává, amin azóta se tudtunk változtatni. Mikor utoljára beszélgettem vele, mosolyogva emlékezett minderre s igazolásnak vette, hogy képletünk ma is működik. Sőt, csak ez működik. Zoli az egyetlen s talán utolsó egzisztencialista gitáros. Hisz a gitárosok általában romantikusok.